A kocák akut halálozásának okának elemzése

Klinikailag a kocák akut halálát okozó leggyakoribb betegségek az afrikai sertéspestis, a klasszikus sertéspestis, a súlyos gyomorfekélyek (perforáció), az akut bakteriális vérmérgezés (például B-típusú Clostridium novyi, erysipelas) és a penészesedési határ túllépése. toxinok a takarmányban. Ezenkívül a Streptococcus suis által okozott húgyúti fertőzések kocáknál szintén akut halálhoz vezethetnek.

A lép egy fontos perifériás immunszerv, amely részt vesz az immunválaszokban és a vér szűrésében, és fő csatatérként szolgál a szervezet kórokozók elleni harcában. Ezért a kórokozók által okozott szisztémás fertőzés során a lép súlyos reakciókat mutat. Az akut lépgyulladást, amelyben a lép többszöröse a normálnál nagyobb, olyan betegségek okozhatják, mint az afrikai sertéspestis, a klasszikus sertéspestis és az akut bakteriális vérmérgezés (amely különféle baktériumokat, például streptococcusokat és Clostridium novyi-t érinthet). A lép súlyos patológiás elváltozásai alapján fókuszunk az afrikai sertéspestisre, a klasszikus sertéspestisre és a sertések bakteriális szepszisére áll. A sertés cirkovírus és a sertés szaporodási és légzőszervi szindróma vírusa jellemzően nem okoz meggyőző, súlyos patológiás elváltozásokat a lépben; circovirus általában granulomatosus lépgyulladást okoz, amely csak mikroszkóp alatt figyelhető meg.

A gyomorfekély akut emésztési zavarra és gyomorvérzésre utal, amely a gyomornyálkahártya helyi szöveteróziójához, nekrózisához vagy önemésztéséhez vezet, ami kerek fekélyes elváltozásokat vagy akár gyomorperforációt eredményez. Az afrikai sertéspestis megjelenése előtt a gyomorfekély volt a vezető halálok a kínai kocáknál. Figyelemre méltó, hogy a nyelőcső vagy a pylorus közelében lévő gyomorfekélyek diagnosztikus jelentőséggel bírnak, míg a gyomor más részein lévő fekélyek nem. Az ábrán a gyomorban nem látható fekélyes elváltozás, így a gyomorfekély kizárható, mint a kocák akut elhullásának oka.

A bal alsó képen a májszövet látható. A máj karéjosnak tűnik, tele van különféle kis pórusokkal, amelyek habos szerkezetre emlékeztetnek. A habos májelváltozások jellegzetes anatómiai elváltozások, amelyeket a Clostridium novyi fertőzés okoz sertéseknél. Nehéz elemezni, hogyan jut el a Clostridium novyi retrográd a májba és okoz májkárosodást.

A molekuláris biológia révén kizárhatjuk az afrikai sertéspestist és a klasszikus sertéspestist. A kocáknál akut elhullást okozó bakteriális betegségek közé tartozik az erysipelas, az Actinobacillus pleuropneumoniae és a Clostridium novyi. A bakteriális betegségek azonban különböző inváziós helyeket és károsodási jellemzőket is mutatnak; például az Actinobacillus pleuropneumoniae nemcsak akut lépgyulladást okoz, hanem, ami még fontosabb, elnekrotizáló vérzéses tüdőgyulladást. A Streptococcus suis kiterjedt bőrelváltozásokat okoz. A máj durva patológiája meghatározott irányt jelez; a habos máj jellemzően a Clostridium novyi jellegzetes elváltozása sertésekben. A további mikroszkópos vizsgálatok megerősítik, hogy a Clostridium novyi a kocák akut elhullásának oka. A baktériumtenyészet azonosítási eredményei megerősítik a Clostridium novyi-t.

Ebben az esetben rugalmasan alkalmazhatók különféle módszerek, például májkenet. Normális esetben a májban semmilyen baktérium nem lehet látható. Ha a baktériumokat észlelik, és anatómiai elváltozásokat, például habos májszerű elváltozásokat észlelnek, akkor arra lehet következtetni, hogy ez egy clostridium betegség. További ellenőrzés végezhető a májszövet HE-festésével, amely számos rúd alakú baktériumot tár fel. A baktériumtenyésztés nem szükséges, mert a Clostridium novyi az egyik legnehezebben tenyészthető baktérium.

Az egyes betegségek sajátos károsodási jellemzőinek és helyeinek megértése kulcsfontosságú. Például a sertésjárványos hasmenés vírusa elsősorban a vékonybél hámsejtjeit támadja meg, és az egyéb szervek, például a tüdő, a szív vagy a máj károsodása nem tartozik a hatálya alá. A bakteriális invázió szigorúan meghatározott útvonalaktól függ; például a Clostridium tetani csak mélyen szennyezett, nekrotikus vagy gennyes elváltozásokkal járó sebeken keresztül tud fertőzni, míg más utak nem vezetnek fertőzéshez. Az Actinobacillus pleuropneumoniae fertőzések nagyobb valószínűséggel fordulnak elő influenzával és pszeudoveszettséggel járó sertéstelepeken, mivel ezek a vírusok könnyebben károsítják a légcső hámsejtjeit, így az Actinobacillus pleuropneumoniae könnyebben behatol és megtelepszik az alveolusokban. Az állatorvosoknak meg kell érteniük az egyes betegségek szervspecifikus károsodási jellemzőit, majd kombinálniuk kell a laboratóriumi vizsgálati módszereket, például a molekuláris biológiát és a mikrobiológiát a betegség pontos diagnózisa érdekében.