A tófenék állapotának változásai az akvakultúra szakaszai során

A tófenék állapotának változásai az akvakultúra szakaszai során

Köztudott, hogy az akvakultúrában a vízminőség-ellenőrzés kulcsfontosságú, és a vízminőség szorosan összefügg a tófenék állapotával. A jó tófenék minősége elősegíti az akvakultúra fejlődését. Ez a cikk a tófenék állapotában az akvakultúra-folyamat különböző szakaszaiban bekövetkezett változásokra és a megfelelő intézkedésekre összpontosít.

Az akvakultúra során a tófenék jellemzően négy változáson megy keresztül: organizálódáson, redukción, mérgezésen és savasodáson.

Az akvakultúra korai szakasza – szervezés

Az akvakultúra korai szakaszában, ahogy a takarmányozás növekszik, a törmelék, a maradék takarmány és az ürülék felhalmozódása a tó fenekén a szerves anyagok fokozatos felhalmozódásához vezet, ezt a folyamatot organizációnak nevezik. Ebben a szakaszban az oxigénszint viszonylag elegendő. A fő cél az iszap és ürülék lebontása a tófenéken, szervetlen sókká és tápanyagokká alakítva, hogy elősegítse az algák növekedését és növelje az oldott oxigén mennyiségét a vízben. A mikrobiális törzsek felhasználhatók az iszap és a széklet lebontására.

Az akvakultúra középső szakasza – csökkentése

Az akvakultúra előrehaladtával, különösen a víziállatok táplálkozási csúcsidőszakában, a takarmány mennyisége tovább növekszik, aminek következtében a tóban fokozatosan felhalmozódik a szerves anyag, ami meghaladja a víztest öntisztító képességét. Nagy mennyiségű szerves hulladék anaerob bomláson megy keresztül az alján, ami fekete és bűzös vízhez vezet, és belép a redukciós fázisba, ahol a víz fokozatosan oxigénhiányossá válik. Például a szulfát hidrogén-szulfiddá, az ammónia-nitrogén pedig nitritté alakul. A redukció eredménye jelentős oxigénhiány a tó alján, ami a tó hipoxiához vezet. Ebben a szakaszban ajánlatos oxidálószereket használni az alsó módosításhoz, például kálium-monoperszulfát vegyületet és nátrium-perkarbonátot. Ezek az oxidálószerek oxidálhatják a tófenék iszapot, csökkenthetik az oxigénfogyasztást, és javíthatják az oxidációs potenciált a fekete és szagok eltávolítása érdekében.

Az akvakultúra késői középső szakasza – mérgezés

A késői középső szakaszban a tó jelentős mennyiségű mérgező anyagot termel, beleértve a hidrogén-szulfidot, ammónia-nitrogént, nitritet és metánt. Különösen a hidrogén-szulfid és a nitrit okozhat légzési nehézségeket vagy akár fulladást halakban, garnélarákban és rákokban. Ezért, ha a nitrit és az ammónia nitrogén szintje megemelkedett, célszerű méregtelenítő szereket használni ezen mérgező anyagok semlegesítésére.

Az akvakultúra késői szakasza – savasodás

Az akvakultúra késői szakaszában a tófenék savassá válik a nagy mennyiségű szerves anyag anaerob fermentációja miatt, ami csökkenti a pH-t és megnövekszik a hidrogén-szulfid toxicitása. Ebben a szakaszban a legtöbb iszapot tartalmazó területeken mész kerülhet a tófenék savasságának semlegesítésére, a pH-érték növelésére és a hidrogén-szulfid toxicitásának csökkentésére.